IV. A Szerfogyasztás Jogi és Rendészeti megközelítése.

IV./ 1. A drogfogyasztás jogi kérdései

A drogfogyasztással kapcsolatos jogi szabályozás a század eleje óta "követi" a visszaéléssel kapcsolatos cselekményeket. A kezdeti helyi szintű megállapodásokat különböző egyezmények és nemzetközi szerződések váltották fel.

Magyarországon az elmúlt két három évtizedben igyekeztek követni a nemzetközi egyezményeket és érvényesíteni azokat, a magyar jogalkotásban is. Ha csak a magyar törekvéseket figyeljük, jól látszik, hogy kezdetben főleg a kínálat-csökkentő intézkedésekkel kívánták "szabályozni" a drog-problémát. Az elmúlt években az egészségügyi és a szociális szféra szakemberei a rendészeti kérdésen túlmutató megoldásokat is kínáltak így erősödtek meg a keresletcsökkentést célzó központi intézkedések.

A regionális jogalkotás és alkalmazás már kevés az eredményes munkához, mert ehhez nemzetközi összefogás és társadalmi konszenzuson alapuló közös cselekvési program kell.

IV./ 1. 1 Jogszabály ismertetés (Büntető Törvény Könyv)

Visszaélés kábítószerrel

282. §

(1) Aki a hatósági előírások megszegésével kábítószert termeszt, előállít, megszerez, tart, az országba behoz, onnan kivisz az ország területén átvisz, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Aki a hatósági előírások megszegésével kábítószert kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.
(3) A büntetés az (1) bekezdés esetén két évtől nyolc évig, a (2) bekezdés esetén őt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel, ha a bűncselekményt
a) üzletszerűen,
b) fegyveresen,
c) hivatalos vagy közfeladatot ellátó személyként követik el,
d) tizennyolcadik életévét betöltött személy tizennyolcadik életévét be nem töltött személy felhasználásával követi el, illetve az elkövetés folytán ilyen személy jut kábítószerhez,
e)nem kábítószerfüggő személy kábítószerfüggő személy felhasználásával követi el.
(4) A büntetés a (2) bekezdés esetén öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt oktatási, köznevelési, gyermekjóléti és gyermekvédelmi, közművelődési, ellátásra rendelt épületek területén, annak környezetében, a fegyveres erők vagy a büntetés-végrehajtási szervezet objektumaiban követik el.
(5) A büntetés az (1) bekezdés esetén öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, a (2) bekezdés esetén tíz évtől tizenöt évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a bűncselekményt
a) jelentős mennyiségű kábítószerre,
b) bűnszervezet tagjaként vagy megbízásból követik el.
(6) Az (1)-(5) bekezdés szerint büntetendő az is, aki a kábítószerrel visszaélés bűncselekményének elkövetéséhez anyagi eszközöket szolgáltat.
(7) Aki kábítószerrel visszaélés elkövetésére felhív, ajánlkozik, vállalkozik, vagy a közös elkövetésben megállapodik, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(8) Ha a kábítószerrel visszaélést csekély mennyiségű kábítószerre követik el, a büntetés vétség miatt az (1) bekezdés esetén két évig terjedő szabadságvesztés, közérdekű munka vagy pénzbüntetés, a (2) bekezdés szerinti kiváltás és átadás elkövetési magatartások esetén két évig terjedő szabadságvesztés.
(9) Aki a hatósági előírások megszegésével kábítószert fogyaszt,
b) nagy nyilvánosság előtt kábítószer-fogyasztásra hív fel, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.

282/A. §

(1) Az a kábítószerfüggő személy, aki a hatósági előírások megszegésével kábítószert termeszt, előállít, megszerez, tart, az országba behoz, onnan kivisz, az ország területén átvisz, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Az a kábítószerfüggő személy, aki a hatósági előírások megszegésével kábítószert kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(3) A büntetés bűntett miatt az (1) bekezdés esetén három évig, a (2) bekezdés esetén öt évig terjedő szabadságvesztés, ha bűncselekményt üzletszerűen követik el.
(4) A büntetés bűntett miatt az (1) bekezdés esetén két évtől nyolc évig, a (2) bekezdés esetén öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt jelentős mennyiségű kábítószerrel követik el.
(5) Az a kábítószerfüggő személy, aki a hatósági előírások megszegésével
a) kábítószert fogyaszt, illetőleg saját fogyasztása céljából tart
c) csekély mennyiségű kábítószert saját fogyasztása céljából előállít, termeszt, megszerez,
d) csekély mennyiségű kábítószert tizennyolcadik életévét betöltött személynek fogyasztás céljából kínál, átad vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(6) Nem büntethető a kábítószerfüggő személy
e) az (5) bekezdés a)-b) pontja esetén, vagy
f) ha kábítószer fogyasztásával összefüggő - kétévi szabadságvesztéssel nem súlyosabban büntetendő - más bűncselekményt követett el, feltéve, ha az első fokú ítélet meghozataláig okirattal igazolja, hogy legalább hat hónapig folyamatos, kábítószer-függőséget gyógyító kezelésben részesült.

Kóros szenvedélykeltés

283. §

Az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személynek kábító hatású anyag vagy szer kóros élvezetéhez segítséget nyújt, vagy őt arra rábírni törekszik, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Kábítószer készítésének elősegítése

283/A. §

(1) Aki kábítószernek a hatósági előírások megszegésével történő termesztéséhez, illetőleg előállításához szükséges, vagy a termesztést, illetőleg az előállítást könnyítő feltételeket biztosítja, úgyszintén, aki kábítószer termesztéséhez, előállításához szükséges anyagot, terméket, berendezést vagy felszerelést
g) készít, illetőleg készíttet,
h) átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki kábítószernek a hatósági előírások megszegésével történő termesztéséhez, illetőleg előállításához szükséges, vagy azt könnyítő vagyoni értékű gazdasági, műszaki, szervezési ismeretet a kábítószer termesztőjének, illetőleg előállítójának a rendelkezésére bocsát.
(3) Nem büntethető az (1 bekezdés a) pontja esetén, aki - mielőtt a kábítószer termesztéshez, előállításához szükséges anyag, termék, berendezés, felszerelés készítése, illetőleg készítése a hatóság tudomásra jutott volna - a kábítószer készítését elősegítő tevékenységet a hatóság előtt felfedi, és az elkészített dolgokat a hatóságnak átadja, valamint lehetővé teszi a készítésben részt vevő más személyek kilétének megállapítása.

IV./ 1. 2. Jogértelmezés alapelvei

Mennyiségi kérdés (csekély és jelentős mennyiség)
 

A jogalkotó közvetetten is külön választja a fogyasztót a terjesztőtől azáltal, hogy különbséget tesz csekély és jelentős mennyiség között.
Hatóanyagonként táblázatba rendezi és pontosan meghatározza a két mennyiség közötti különbséget.
Abból az alapvetésből indul ki, hogy aki csak saját fogyasztására (függetlenül attól, hogy alkalmi fogyasztó vagy függő beteg) tart magánál tiltott drogot annak társadalmi veszélyessége enyhébb. Azok akik jelentős mennyiséget tartanak maguknál, azt lehet feltételezni, hogy nem csak saját fogyasztásukat kívánják fedezni, hanem mások számára is biztosítanak kábítószert. Tekintettel arra, hogy az átadás is büntetendő cselekmény, ezért a mennyiségi kérdés vizsgálatánál nem számít, hogy csak baráti alapon adja vagy valamilyen ellenszolgáltatásért. Természetesen az árusítás súlyosabban szankcionált magatartás, mint csak az átadás.
A tanár számára a jogi differenciálás is segíthet a pedagógiai intervenciók megválasztásában. A csekély mennyiségű kábítószer esetében (az adott konkrét egyedi eset előzményétől, körülményétől függően) valószínű, hogy inkább odafordulásra segítségre van szüksége a fiatalnak.

Az elkövető magatartása szerinti minősítés (kereskedői és fogyasztási típusú)
 

A legjelentősebb különbségtétel e két típusú magatartás között van. Nem jogászként is mindenki számára világos, hogy a legnagyobb társadalmi veszélyt a kereskedő típusú elkövetési magatartások jelentik. Természetesen a büntetési tételekben is komoly különbség van e két magatartás esetében.
A kábítószer-kereskedelemben hihetetlen mennyiségű pénz van, ezért tesznek meg bármilyen súlyos és törvénytelen cselekedeteket a piac szélesítése érdekében.
A kereskedőnek úgymond nem szempont a fogyasztó egyéni tragédiája, testi-lelki társadalmi, pusztulása.
Iskolai megítéltetésében is különbözni kell a fogyasztó, valamint a kereskedő típusú elkövetésnek. Világosan kell látni, hogy az iskola nem rendészeti szerv, a nyomozáshoz nem csak a szakértelme hiányzik, hanem a jogosítványa is. Amennyiben egyértelműen igazolódott, hogy az iskolában kereskedés folyik, a többi tanuló érdekében a terjesztőt ki kell emelni a tanulók közül.
Minden áron meg kell szüntetni a további értékesítést. Ehhez szükséges egyéb intézkedések (honnan és kitől szerzi be a kábítószert, kinek értékesített ez idáig és mennyit, stb.) már meghaladják az iskolai kompetenciát, bízzuk azt a rendészeti szervekre.

Az elkövetés körülménye szerinti megítélés (hivatalos vagy közfeladatot ellátó személy)
 

A jogalkotó természetesen fokozott védelemmel kívánta óvni a fiatalok intézményeit és a velük foglalkozó személyekkel is megkülönbözetett szigorúsággal jár el.
Kiemelt színterek az oktatási, a köznevelési, a gyermekjóléti és gyermekvédelmi valamint közművelődési feladatok ellátására rendelt épületeket ezért az itt elkövetetett cselekményeket súlyosabban rendeli büntetni.
Hasonló a megítéltetés, ha hivatalos vagy közfeladatot ellátó személy követi el a cselekményt.
A pedagógus, az orvos jogsértése nem csak emberileg ítélendő el, (súlyosabb erkölcsi konzekvenciákat von maga után) hanem jogi minősítő tényező, és a büntetési tételek tekintetében is sokkal szigorúbb.

A kábítószer-függőségi állapot szerinti különbség tétel (elterelés jogintézménye)
 

A jogalkotó differenciál az alkalmi vagy rendszeresen fogyasztó de még nem függő valamint a betegség állapot között. A szenvedélybeteg lehetőséget kap arra, hogy kezeltesse magát.
Ennek előfeltétele, hogy az elkövetési magatartás nem lehet kereskedelmi típusú és nem társulhat hozzá minősített körülmény vagy más bűncselekmény. Maga az elterelés azt célozza meg, hogy a függő beteg a "büntetés helyett" kezeltesse magát. A féléves folyamatos gyógykezelést hivatalosan igazolni kell az első fokú ítélet meghozataláig. Az eljárás ebben az esetben egy évig felfüggeszthető.
Ennek a büntető-eljárásjogi kérdésnek nincsenek közvetlen iskolai vonzatai. Nem jellemző, hogy a rendszeresen iskolába járó fiatal függő beteg legyen. Az esetek döntő többségében a drogos karrier ezen időszakára a kábítószer fogyasztó már nem rendelkezik egzisztenciával (a gyermek már jóval előbb kimarad).

A jogértelmezésnél felmerülő kérdés az adatvédelem és a tanár feljelentési kötelezettsége.
 

A pedagógusnak az adatvédelmi törvénybe foglaltak szerint kell eljárnia a birtokába jutott személyes adatok vonatkozásában.
A jogszabály szerint az egészségre, a nemi identitásra és a szenvedélybetegségre vonatkozó tények különleges jogi védelem alá esnek. Külső szervek, személyek csak jogszabály által meghatározott körben és módon juthatnak ilyen információhoz. Személyes megkeresésre konkrét adatokat (különleges jogi védelmet élvező tények, adatok) nem szolgáltathat ki az iskola a szerfogyasztó diákról.
Az arra jogosult szerveknek is csak megfelelő tartalmi és alaki formával (hivatalos levél -ügyiratszám, tárgy megjelölés-) rendelkező megkeresése lehet az adatszolgáltatás alapja.
Külön ügyelni kell a különböző statisztikák illetve publikációk (pld. esettanulmány) összeállításánál, hogy csak személyazonosításra alkalmatlan módon lehet közzétenni adatokat, információkat.

A később tárgyalt állapot felmérés (diagnózis) esetében is ügyelni kell, hogy a feldolgozás során senki ne szerezhessen konkrét információt egy diákról sem.

Nagy figyelmet kell fordítani a külső szervek, kutatók megkeresésére is (ez várhatóan az utóbbi időben meg fog szaporodni), nehogy sérüljön a vizsgáltak adatvédelme.

A konkrét jogi megszorításon túl az Etikai Kódex alapján sem lehet a gyermekekről vagy az intézményről olyan adatot kiszolgáltatni, amellyel hátrányos helyzetbe hozhatjuk őket.

Van azonban mindezeken túl egy nagyon fontos (a pedagógiai korrekció szempontból a legfontosabb) tényező, a bizalom.

A segítő foglalkozásúak esetében kitüntetett szerepe van a bizalomnak, hiszen csak ennek megléte esetén képzelhető el, hogy a fiatal tanárához fordul, drogfogyasztásával kapcsolatos problémáival.

Nem kell túlzottan bizonyítani azt sem, hogy mennyit árthatunk, ha a diák lelepleződik a többiek előtt és számtalan megoldhatatlan problémával ütköztetjük. Az is belátható, hogy egy-két ilyen dekonspirálódás után a gyerekek messze elkerülik a pedagógust ilyen jellegű problémáik megbeszélésével. Ebben az esetben egyrészt súlyosan sérülnek a mentálhigiénés és prevenciós elvek, másrészt a tanár elszigeteli magát a diákoktól.

A feljelentés kérdése egyszerűbb. A tanárnak nincs feljelentési kötelezettsége a tudomására jutott jogsértés (kábítószer-fogyasztás) esetén sem.

Természetesen a korábban már taglalt kereskedelmi típusú magatartások (megerősített és konkrét bizonyítékok) esetében a többi gyerek érdekét szem előtt tartva szükséges megtenni a feljelentést.

Egyéb esetekben az intézményvezető felelőssége a feljelentés megtétele.

III./ 1. 3. Kapcsolódó jogszabályok

1952. évi IV. Törvény a házasságról, a családról és a gyámságról

Az 1990. évi XV. Törvénnyel módosított 1986. évi IV. Törvény (családjogi törvény)

1991. évi LXIV. Törvény A gyermekek jogairól szóló New-Yorkban 1989 november 20.-án kelt Egyezmény kihirdetése.

1992. évi LXIII. Törvény a személyes adatok védelméről

1993. évi III. Törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásról

1993. évi LXXIX. Törvény a közoktatásról

1994. évi XXXIV. Törvény a rendőrségről

1997. évi XXXI. Törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyigazgatásról

1997. évi CLIV. Törvény az egészségügyről

A 16/1998. MKM. rendelettel módosított 11/1994 MKM. rendelet a nevelési oktatási intézmények működéséről, a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények valamint személyek szakmai feladatairól és működési feltételeiről.

26/1997. NM. rendelet az iskola egészségügyi ellátásáról

86/1998. Kormányrendelet a meg nem engedett teljesítmény-fokozó szerek, készítmények és módszerek használatának tilalmáról

IV./ 2. A szerfogyasztó magatartás helye a devianciák között

IV./ 2. 1. A devianciáról

A történelmi leírásokból több ezeréves adatok alapján ismert, hogy mindig voltak olyan emberek, akik magatartásukkal nem követték a kor által elfogadott viselkedésformákat és úgymond "kilógtak" a sorból.

Minden történelmi korban, a társadalom meghatározta a saját maga által deviánsnak minősített magatartásokat és rendelkezett, hogy mely átlagostól eltérő formákat tiltja. (meghatározva ezzel az erkölcsi jót is). Különösen a nagy társadalmi változásokat követően volt jellemző az új rend új devianciáinak definiálása.

A Durkheim-i terminológiával magyarázva: a társadalmi kohézió gyengülésével a meglévő társadalmilag legitimált érték-, norma- és szabályrendszer felbomlik.

Ennek következménye, hogy a társadalmi intézmények normarendszere a morális határokat nem tudja megtartani.

A társadalom kiszámíthatatlanná válik és tagjai számára nem nyújt megfelelő biztonságot.

Nem tudja tehát informálisan "kikényszeríteni" az állampolgárok normakövető magatartását, így létrejön az anómia állapota.

Merton szerint ez akkor következik be, ha a társadalmi célok és eszközök harmóniája felbomlik. Az emberek feleslegesnek érzik magukat, ill. életcéljaikat nem tudják megvalósítani.

Befolyásolja a devianciák kialakulását még a deperszonalizációs tendenciák felerősödése, a kulturális normák, szokások és hagyományok változása.

A mikrotársadalmi szemlélet keresi a választ arra, hogy milyen hatásokra kik válnak deviánsokká. A különböző teóriák más-más tényezőket jelölnek meg, ill. változik az ágensek súlyának, szerepének tanúsított jelentőség is.

A legfontosabbak a szocializációs zavarok, a mikrokulturális hatások, a stressz és más feldolgozatlan feszültségek.

Elsődleges devianciák

Pozitív másság
 

A kor szellemisége és normái által elfogadott magatartásokhoz képest általában kreatívabban viselkedő személyek.
Az iskolában a "a tudálékos, az eminens" gyerek pozitív másságát kell kezelni. Ezeket a diákokat, a pedagógusnak egyszerre kell támogatni a további fejlődésében, és ha szükséges védeni a többiekkel szemben.

Regresszív devianciák

1. Társadalmat támadó
   
   Bűnözés
   
   Általánosan elutasított és jogilag szankcionált magatartások köre.
   Az iskolában a fiatalkorúak bűneseteit jelentik. Elsődleges feladat a megelőzés (a kiváltó okok felismerése, kiküszöbölése) valamint következetes de protektív pedagógiai odafordulás.
   
    
2. Önmagát "támadó" (destruktív, önpusztító)
   
    
   1. Alkoholizmus
      
      Az iskolában a gyermekkori szeszesital fogyasztás jelenthet problémát, különösen jeles ünnepeken.
      A 7-8. osztálytól a hétvégi programokon (diszkó, parti) történő italozás "másnapos" hatása befolyásolhatja a hétfői tanítást.
      
       
   2. Öngyilkosság
      A túlzott teljesítmény támasztás, az autokrata légkör, az elhagyatottság, stb. lehet "rásegítője" a tanuló szuicid késztetésének. A krízis-szindrómák felismerése a tanár számára azt jelenti, hogy a fiatal megkülönböztetett segítségre támogatásra szorul.
      
       
   3. Kábítószer fogyasztás
      A pedagógus alapvető feladata az elsődleges prevenció valamint a másodlagos prevencióban vállalt "útbaigazító" szerep (lásd később részletezve).

Másodlagos devianciák

Játékszenvedélyek, kóros evés, stb.
 

A pedagógus szerepe egyrészt felvilágosító jellegű valamint szociális (szülő bevonása és felkészítése pld. a számítógépezés problémája) másrészt iskola-egészségügyi (indokolt esetben szakrendelésre irányítani).

Harmadlagos devianciák

Gyűjtő szenvedélyek, stb.
A pedagógus pozitív szerepe a harmadlagos deviancia "felhasználásában, kezelésben".

A kábítószerek használatával kapcsolatos kritikus környezeti tényezők összefoglalása
(D. A. Deitch alapján összeállított anyag)

• Kábítószereket mindig is használtak, és mindig használni is fognak.
   
• A történelem során a kritikus időtényezőtől függ, hogy egy-egy kultúra hogyan tűri el a kábítószerek előfordulását.
   
• Mindig lesznek olyanok, akik túlzásba viszik a szerek használatát, annak ellenére, hogy az adott kultúra kész annak elfogadására, és erre rituálékkal, társadalmi szokásokkal rendelkezik.
   
• A történelem során az új szerek használatát (kísérletezést) a társadalom peremén élő veszélyeztetettek, felfedezők, katonák, kezdik el.
   
• Egy szer bevezetésének módja, a használó személye és a bevezetés körülményei általában meghatározzák azt, hogy egy kultúra mennyire tűri el annak jelenlétét és használatát.
   
• Amennyire növekszik egy szer hozzáférhetősége, azzal együtt növekszik a használat mértéke is. Ha a használat növekszik, megnő a szerrel történő visszaélés is, továbbá megnő azoknak a száma, akik a szer miatt bajba keverednek.
   
• A szer használatának lassú fokozatos növekedése elvezethet a "kritikus tömegig".
  A kritikus tömeg következtében új és új szerhasználók jelennek meg, -nem csak a veszélyeztetett kísérletezők, a szociális vagy pszichológiai szempontból szenvedők- és működésbe lép a hasonlóhelyzetűek hatása.
   
• Amikor megjelenik a használók kritikus tömege, akkor esni kezd az az életkor, amikor az emberek használókká válnak
   
• Amikor korlátozzuk a szerek hozzáférhetőségét, és társadalmi konszenzus születik a hozzáférhetőség korlátozását illetően, akkor korlátozzuk a használat terjedését és korlátok közé szorítható a túlzott használat.
   
• A visszaélések megszüntetésére társadalmi konszenzust kell elérni.
   
• Sok ember, akit társadalmi vagy pszichológiai fájdalom kínoz, a társadalmi szankciók ellenére megkockáztatja a szerek használatát.
   
• A médiák minden megnyilvánulásukban hatással vannak a szerek használatára.
   
• Bizonyos szerek sajátos tulajdonságaikkal és a használat módja révén olyan szenvedélyeket alakítanak ki, amelyek legyőznek minden ésszerűséget és korlátot.
   
• Amikor egy társadalomban, -amelyet szociális problémák sújtanak-, hozzá lehet férni bizonyos szokásformáló szerekhez, és ezekről téves információk forognak közkézen, fennáll a lehetősége a súlyos és megrendítő szociális károsodás létrejöttének.
   
• Mi mindannyian egyénenként, minden kultúra felelős azok kezeléséért, akik a kábítószerek miatt bajba keverednek, függetlenül attól, hogy milyen okból és körülmények hatására kerültek bajba.

IV./ 2. 2. A kábítószer probléma bűnügyi megítélése